Boone most már biztosan tudta, hogy nincs helye ezen a világon, soha nem lelhet boldogságra vagy szerelemre. A halál lehetne az egyetlen menedéke – de mintha még a halál is eltaszítaná magától. Boone nem csodálkozott. Ha a szörnyeteg, aki ott lakozik valahol az agyában, rá tudta venni, hogy embereket öljön, hogy cafatokra vagdossa őket, akkor neki sem jár nyugalom. Decker, a pszichiátere megmutatta az áldozatok fényképeit, akiket valaki darabokra kaszabolt egy késsel… 

Tudta, hogy ő maga volt az. 
Egyetlen hely van a világon, ahol még talán befogadják. Egyetlen hely, ahol őt sem taszítják ki – mert a lakói egytől egyig szörnyetegek. A rettenetes és legendás hely, Midian, az élőhalottak városa, ahová nem léphetnek be mások, csak Az éjszaka gyermekei. 

Gyönyörű szőnyegbe szőtték világukat a Látólények, hogy elrejtőzzenek az emberek ridegsége elől. De egy liverpooli ház padlásán a szőnyeg alvó szövete váratlanul életre kel, s hosszú téli álmából feltámad az Éden csodálatos, sokdimenziós világa. Az élő szőnyeg felbomlott szálait minden gonosz fondorlat és veszély ellenére újra kell szőni, különben végpusztulás fenyegeti a tökéletes harmónia polgárait. Ez a könyv a titáni küzdelem krónikája. A reményé és a szerelemé. A lidércnyomásé és a felhőtlen boldogságé. Az életé...